Harci Művészetek

A harci művészetek eredete tulajdonképpen egyidős az emberiséggel. A létfenntartásért folytatott szüntelen küzdelemben az erősek fennmaradtak, amíg a gyengék és lehetőségeket fel nem ismerők eltűntek a küzdőtérről.

A ránk maradt emlékek alapján kb. ie. 3000-re tehetjük annak az idejét, amikor a pusztakezes harc ismeretét rendszerezték, és módszeresen oktatni kezdték.

Dél-nyugat India egyik tartományából egy olyan dojo működéséről maradtak fenn emlékek, amelyben öt állat (medve, tigris, leopárd, kígyó, sárkány) harci mozgásának utánzásával küzdőgyakorlatokat tanítottak. Az iskola tagjai, beavatottságuk jeleként, forró vaspecséttel jelölték meg karjukat.

Ezt a rendszert KALPATTICA-nak nevezték.

A harci művészetek legelső terjesztőjeként Bodhidharma (Daruma) indiai származású buddhista pátriákát tartják (kb.480-557), aki 527-ben a dél-kínai Kantonba utazott, hogy a buddhista vallást terjessze. (Bodhidharma apja dél-indiai király, ő pedig vallása 28.pátriákája volt.) Itt találkozott Wu-Ti császárral, majd az északi Honan tartományba utazott, ahol a Shao-Lin kolostorban oktatni kezdett.

A Bodhidharma által bevezetett testedző gyakorlat a szerzeteseknek az Indiából magával hozott Kalpattica harcművészeti rendszer volt, amelyből később a Shaolin-Chuan alakult ki, amelyet a legtöbb kung-fu és karateirányzat ősapjának tartanak

A Shao-Lin templom későbbi lerombolása után az addig titkos, belső tanként kezelt harci rendszer kiszabadult a falak közül, s több, teljesen önálló irányzatra tagolódva elterjedt Kínában, Koreában és Okinawán.

/files/u1/goju_kep01.JPG

Karate-Do

 
Az Észak-kínai-tengeren fekvő Ryu-Kyu-szigetcsoport legnagyobb szigete Okinawa volt. Ezek a szigetek-lévén kereskedelmi útvonalak állomásai-a kínai kultúra sok elemével ismerkedtek meg, és juttatták tovább. Okinawa a XV. század elején önállósította magát, majd 1429-ben Sho Hashi király egyetlen királysággá egyesítette a Ryu Kyu szigeteket.

A XVI. században az okinawaiak a harci művészetüket a Te szóval jelölték, ami kezet jelent. Ez később felvette a ToTo-te lett, de Tode-nek és Tang-te-nek (halál keze) ejtették.

1609-ben a japánok a Shimazu család vezetésével betörtek és elfoglalták a szigeteket.  Korábban a fegyverhasználatot a szigetek uralkodója betiltotta, megfékezve ezzel a lázadásokat. Az új hódítók a harcművészetek gyakorlását is betiltották. Ennek ellenére titkos társaságok alakultak, melyek csoportosan gyakorolták az akkor kínai kéz-nek nevezett harci technikákat. 1629-ben titkos konferenciát rendeztek a Tang-te és néhány Chuan-fa kung-fu mester között, aminek hatására kialakult egy hatékonyabb harci forma, az okinawa-te (okinawai kéz).

A múlt században a Tode vagy Tang-te általános jelentése a kéz, amely Kínából jött volt. Japán írásjelekkel ezt leírva karate-nak is lehetett olvasni, de az erős kínai hatás miatt a Tode csak 1894-ben változott karate szóvá.

 

Okinawai iskolák

Naha- te

A Naha-te, vagyis a nahai kéz Okinawa fővárosáról, Naháról kapta a nevét, alapítójának pedig Higashionna Kanryo-t tartják.

Higashionna (vagy Higaonna) sensei 1853. március 10-én született Okinawán. Ifjúkorában Arakaki mestertől tanult Okinawa-te-t. Apja halála után a kínai Fukken tartományba utazott, s belemerült az itteni harcművészetek tanulmányozásába. Kínai tanárai többek között Doruko, Woo Lu-Chin és Ryu Ryu-Ko mesterek voltak.

1881-ben visszatért szülőföldjére, ahol a nyolc Kínában tanult stílus anyagából kialakította saját koncepcióját, amit Naha-te néven oktatni kezdett. Higashionna sensei neve idővel legendává vált a szigeteken, amit megszólítása: kensei (szent ököl) is jelez. Sok, később híressé vált karatemester tanult iskolájában. Ilyen volt Chojun Miyagi a goju, és Kenwa Mabuni a shito-ryu karate do iskola megalapítója. Higashionna Kanryo 1915-ben, 63 éves korában halt meg.

Goju-Ryu

A goju-ryu megalapító mestere Chojun Miyagi 1888. április 25-én, tehetős arisztokrata kereskedőcsalád sarjaként született. 1902-ben, 14 évesen kezdett harci művészetekkel foglalkozni Higashionna Kanryo dojójában. Tehetségén és szorgalmán felül rendkívüli fizikai erő volt jellemző rá.

1915-ben, röviddel mestere halála előtt, Kínába utazott hogy tanára nyomdokain járva ő is tanulmányozza az ottani harci irányzatokat. Higashionna halála után rendszerezte annak tanításait, amit lelki és légzésgyakorlatokkal egészített ki. Tanára Kínából magával hozott katáit (sanchin, saifa, seyunchin, sishochin, sanseru, sepai, seishan, kururunfa, superimpei) kiegészítette a két gekisai és tensho katákkal.

Miyagi egy stílushoz illő nevet szeretett volna találni. Végül egy klasszikus kínai versben talált egy olyan részt, ami szerinte alkalmas név lehetett irányzatának. A vers részlete így szólt: "Ho goju donto... " vagyis a világban minden kemény és lágy lélegzés. Chojun Miyagi 1919-ben, Okinawán először, hivatalosan bejegyeztetett egy karatestílust, GO-JU-RYU néven.

Chojun Miyagi 1953. október 8-án, 65 éves korában hunyt el.

Shuri- te

A shuri-te iskola Naha főváros városrészéről kapta a nevét, ahol az egykori Ryukyu szigetek központi kastélya állott, és ahol az első shuri iskola megnyitotta kapuját. Legelső fejlesztőjének Sakugawa-t tartják, aki Shuriban okinawa-te-t tanult.

A shuri iskola másik két fejlesztője a század vége felé tűnt fel a porondon. Egyikük Shionja, Shuriból utazott el Kínába, ahonnét 1784-ben egy ottani barátjával Kushanku-val, és újabb nyitott kezes technikákkal tért vissza.

A következő nagy név Sokon Matsumura (1809-1901) volt, a később legendássá vált Anko ltosu (1832-1915) tanára, akitől a shotokan létrehozója Gichin Funakoshi, és a shito-ryu megalapítója Kenwa Mabuni tanult.

Shito-ryu

A shito stílus megalapítója Kenwa Mabuni (1893-1957) Anko Itosu-tól shuri-te t, Higashionna Kanryo-tól naha-te-t tanult, majd 1930-ban Okinawáról Houshura utazott, és Osakában letelepedve megalapította saját módszerét, amelynek mesterei után a shito-ryu nevet adta (Higashionna-shi, Itosu-to). A shito-ryu-ban megtalálható valamennyi naha kata változata, továbbá a shuri, a tomari és még néhány kínai kata is.

Shotokan-ryu

A shotokan megalapítója Funakoshi Gichin 1868-ban született Okinawán. Fiatal korában Sokon Matsumurától és Anko Itosutól tanult shuri-te-t. 1917-ben Japánba hívták, hogy mutassa be az okinawai karatét, s ahol 1922-ben letelepedve megalapította saját rendszerét karate-do néven.

(A shotokan elnevezést az utókor adta stílusának. Ez a név Funakoshi írói nevéből alakult ki, s ez volt dojójának is a neve. (sho=erdei fenyő vagy első, to=hullám, kan=iskola)

Funakoshi mester 1957-ben bekövetkezett haláláig határozottan ellenezte a karate versenyek rendezését. Néhány shotokan iskola máig hű alapítómesterük felfogásához.

Wado-ryu

Hironori Otsuka 1892-ben született Japánban. 13 éves korában shinto yoshin jujutsu-t tanult, majd 30 évesen Funakoshi Gichin tanítványául szegődött. Karatemestere halála után létrehozta saját irányzatát, ami a shotokan-ra és a jujutsu-ra épül. A wado-ryu névnek kétféle jelentését ismerjük: az első a "béke útja", a második jelentés "Japán út". (wa=béke/Japán, do=út)

Hironori Otsuka sensei 1982-ben hunyt el.

Tomari-te

Tomari, Naha város egyik kerülete, s hajdani iskolája területileg a shuri és a naha iskolák közé volt beékelődve. Legrégebbi mestereiként Kishin Teruya-t és Karyuu Uku senseiket tartjuk számon.

Hazánkban jelenleg nincs képviselője a tomari iskolának. Katákat ebből az irányzatból csak a shito-ryu-ban találhatunk, ott is átalakítva.

 

A Naha iskola családfája

 /files/u1/goju_kep02.JPG

hanshi Eiichi Miyazato

1922-ben született, 10.danos goju-ryu karatemester. 1934-ben, 12 éves korában kezdett karatézni Miyagi senseinél. Jelenleg ő az Okinawa Goju-Ryu Karate do Kyokai-Jundokan vezetője. A Jundokan az a központi dojo, amely Miyagi házánál épült fel, s amelyben mai napig azokkal az eszközökkel (makiwara, chi-shi, stb.) gyakorolhatnak a tanulók, amellyel hajdan a goju stílus alapítómestere.